7. Rész- Gyémántember

Mire észbekaptam, addigra már az iskolában voltam, és tárgyaltam Katáékkal a ma esti pizsipartiról. A többiek (és bevallom, én is) már izgatottan vártuk az estét. Marinette és Alya 8 órára jönnek, Kata pedig 7-re már ott lesz. Éppen sikerült belemerülnünk a beszélgetésbe, amikor megszólalt a csengő. Bevánszorogtunk a terembe, majd mindenki megkereste a helyét.
- Jó reggelt!- Köszönt Ezra halvány vigyorral az arcán
- Neked is.- Ásítottam egyet, majd elővettem a tancuccaim
Egy irodalom órával kezdünk, ami egy örökkévalóságnak tűnt. De komolyan. Egy óra helyett minden kettőnek meg háromnak tűnt. Ezra próbált egy kicsit jobb kedvre deríteni az órák közben, de ez nem nagyon ment neki. Vidámnak vidám voltam, de unatkoztam egész tanítás alatt. Talán az egy kicsit érdekesebb volt, amikor Adrien elkérte Marinette-től a füzetét, mert még nem pótolta be a hiányzó leckéket. Marinette persze nem szólt semmit, csak odaadta neki, majd gyorsan elviharzott mellőle. Chloé amolyan "haezmégegyszerelőfordulkinyírlak" pillantásokat vetett rá, majd odament Adrien-hez, és a nyakába ugrott. Miért kell mindennek ilyen lassúnak lennie? Már csak 2 óránk volt hátra, de még mindig a partiról agyaltam. De az utolsó órát volt a legnehezebb kibírni. Bár mondjuk az a kémia óra érdekes volt, mert egy tudós jött látogatóba, és egy különleges szert mutatott be. Viszont Chloé azt az anyagot kicserélte egy palack színezett vízre. Elkérte Sabrina telóját, és beakarta kenni azzal a szerrel. Még mielőtt szólhattam volna. Remek. A telefon pedig tönkrement a színezett víztől. Szegény tudós nem értette, hogy mi van, pedig egy csomószor tesztelte az anyagot más tárgyakon. Chloé gonoszan mutatta az igazi szert, amire az úr összepakolta a cuccait, elvette Chloé-tól azt, ami az övé, majd elment. Gyors és ideges léptekkel hagyta el a termet, amire a tettes csak nevetett.
- Ez meg mire volt jó?- Ráncolta össze a homlokát Adrien     
- Ez téged miért zavar? Legalább történt ma valami érdekes is.- Izgatta a haját Chloé
Végül is, nem te harcolsz az akumalizált emberekkel. Forgattam a szemem magamba, amire Katuss felfigyelt.
- Na jó, én végeztem itt.- Sóhajtott Adrien, majd elhagyta a termet.
A többiek is követték, velem együtt. Meg sem álltam a kijáratig, majd ott bevártam Katusékat. Nem telt bele fél perc sem, szinte azonnal ott termettek mellettem. Marinette, Alya és Kata. Megbeszéltünk még pár dolgot, majd hazaindultam, hogy előkészüljek.
- Várj meg!- Kiáltott utánam Ezra, majd odasietett hozzám.
- Mire ez a nagy szervezkedés?- Zárkózott fel a kékség
- Hát, az titok.- Mondtam, majd elővettem egy lapot, és felírtam még pár dolgot.
- Ugyan már! Naaa mondd el! Ígérem, nem mondom el senkinek.- Fogta meg a vállam, amire hirtelen megálltam.
A gyengéd szellő csendesen fújdogált, a madarak vígan csicseregtek, a játszótéren a gyerekek pedig felhőtlen boldogsággal játszadoztak.
- Hát, ami azt illeti, csajos buli lesz nálam. Ezen agyalok.- Mondtam, majd egy kicsit félően néztem a szemébe.
- Értem. És ezt nem akartad volna elmondani? Azt hittem, hogy valami nagyobb dologról van szó.- Nevetett, majd én is csatlakoztam hozzá
Egy kis ideig még ott áltunk, semmit sem szólva, majd hirtelen egy autó akart "eltaposni" minket. Ezra azonnal kapcsolt, majd elránott onnan, és a földre estünk. Az elég nagy jármű kishíján összenyomott minket, de szerencsére túléltük. Még mielőtt egy újabb adag "eső" zúdult volna a nyakunkra, gyorsan felpattantunk, majd Ezra megfogta a kezem, és bevezetett anya boltjába.
- Maradj itt. El ne mozdulj!- Utasított, majd eltűnt a színről
Remek. Már egy jó ideje ezt csinálja. Mindig elvisz valahová, majd otthagy. Klassz. Én persze sohasem hallgatok rá. Tudjátok, hív a kötelesség! Sebesen felbaktattam a szobámba, majd még gyorsabban átváltoztam. Kimentem a teraszra, és felpattantattam a háztetőre. Addigra már Főnix ott termett, és próbálta megakadályozni az "autóesőt". Később én, Katica és Macska is segítettünk. Kicsit késve, de végül Fúria is megérkezett. Viszont hiába próbáltuk megsebezni, egy karcolást se tudtunk rajta ejteni. Biztosan a tudós a gonosz, azzal a szerrel. Gratula Chloé. Köszi.
- Nem tudjuk megsebezni. Most mi legyen?- Nézett körbe Macska
- Hm.. Valahogy a lelkére kéne hatnunk.- Agyaltunk, viszont seperc alatt eltűnt a sebezhetetlen. Ígyhát, ahányan voltunk, annyi felé szaladtunk. Próbáltuk megkeresni. Én azonnal Chloé háza felé vettem az irányt, és.... Bingó! Valóban ott volt. A fenti medencébe kutyult abból a szerből, Chloé pedig a forró anyag felett lógott. Legszívesebben végig néztem volna ahogy szenved, ugyanis szerintem megérdemli, azok után, amit tett.
Gyorsan idehívtam a többieket, és nekiálltunk kiszabadítani a lányt, illetve legyőzni a gonoszt. Főnix, Fúria és Macska kiszabadította Chloé-t, majd elpusztította a nagy adag szert. Már csak a gonosz volt hátra, viszont őt sehogy sem tudtuk megsebezni. Kergettük egy jó ideig, aztán nagy nehezen bekerítettük csapatmunkával.
- Na most megvagy!- Kiáltott a cicus, amire a gonosz kiugrott a kezünk közül.
- Vagy mégsem.- Vigyorgott gonoszan, majd eltűnt.
- Remek. Most mi legyen?- Kezdtem a tárgyalást
- Meg kell találnunk, és legyőznünk!- Utasított Katica, majd a gonosz nyomába eredtünk. Ahányan voltunk, annyi irányba kerestük. Házról házra ugrálva szeltem a várost, mígnem Fúria felkapott.
- Elvihetlek?- Mosolygott, miközben szeltük az eget. Nem is telt bele sok idő, meg is lett a gonosz. Ráadás gyanánt még a többi hős is ott volt. Remek! Most elkapjuk! Fúria ledobott, majd mi is támadásba lendültünk. Ha megsebezni nem is, de eltéríteni sikerült. Vagyis.... Hát, fogjuk rá. Macska, Fúria és Főnix elvonták a figyelmét, míg én és Katica felhasználtuk a képességünket. Nekem egy zöld gekkó, neki pedig egy nagyító érkezett segítségül. Remek. Velük meg mit kezdjünk?! Körbeszemléltünk, majd bólintottunk egymásnak. Mindeközben a többiek (képességüket felhasználva) elterelték a harcost. Én a kis gekkót elküldtem a Gyémánthoz, míg Katica a nagyítót a kezébe dobta. A kis zöldecske kicsatolta a gonosz üvegét, ami a földre esett, és eltörött. Katica megtisztította az akumát, majd összepacsiztunk. Minden úgy ment, ahogy szokott. Mivel a talizmánom már lemerülőfélben volt, visszamentem a szobába az ablakomon át, és gyorsan leültem az ágyamra. Miután visszaváltoztam, Snow a kezembe esett.
- Szép volt.- Gratulált, mire elmosolyodtam
- Köszönöm.- Mondtam, majd felrepült a vállamra.
Körübelül fél másodperc után Ezra nyitott be az ajtón, ahogy gondoltam.
- Most már minden rendben, elült a veszély.- Lépett be, majd leült mellém
- Rendben. És te hol voltál eddig?- Kérdezősködtem
- Ööö.... Dolgom volt.- Válaszolt
- Azt gondolom. De miféle dolgod?- Folytattam tovább
- Most jut eszembe, hogy neked készülődnöd kellene a bulira. Nemde?- Állt fel
- Tényleg! A buli! Teljesen kiment a fejemből!- Pattantam fel, és pakolászni kezdtem.
Ezra elköszönt, majd hazament. Én pedig folytattam a dolgom. Fél perccel azután, hogy a srác elment, Katuss jelent meg a színen.
- Ő meg mit keresett itt?!-Csodálkozott
- Először is, helló. Másodszor pedig visszajött ellenőrizni, hogy egyben vagyok-e. - Meséltem, mire csillogó szemekkel kezdett bámulni. Miközben ő ott állt döbbenten, én előszedtem a matracokat, és egymás mellé pakoltam őket.
- Hahó! Élsz még? Föld hívja Katát, Kata jelentkezzen!- Piszkáltam az oldalát
- Igen..- Mondta, majd leült az ágyamra
Villámtempóban hoztam nasit, és az ágy alá rejtettem. Jól jön az majd később.
- Ezt nem hiszem el.- Csodálkozott Kata
- Mit?- Kíváncsiskodtam
- Ezra idejött, hogy megnézze jól vagy-e.- Bámulta a falat
- Ezt mondtam én is! Ráadásul amikor egy gonosz megtámadja a várost, mindig elvisz valahová, azt mondja maradjak ott, majd lelép. Aztán, ha elült a veszély, visszatér. De hogy miért csinálja ezt? Multkor például bezárt a tanterembe.- Regéltem Katussnak
- Uramisten! Imádoooom!- Pattant fel
Hogy őszinte legyek, nem ilyen reagációra számítottam. Főleg nem tőle.
- És mégis mit?- Folytattam a kérdezősködést
- Titeket!!! Olyan aranyosak vagytok együtt!!!- Ugrándozott
- Hogy mi?! Először is, én mást kedvelek. Másodszor pedig csak barátok vagyunk.- Magyaráztam
- Mi az hogy mást kedvelsz? Ki az???- Kíváncsiskodott tovább
- Szóval így állunk. Tudod mit? Akkor térjünk át most rád, és Zackre.- Tereltem a témát
A fiú ügyről való tájékoztatás egészen addig tartott, amíg Marinette-ék meg nem érkeztek. Berobogtunk a szobámba, gyorsan átöltöztünk, majd el is keztük a bulit. Beszélgettünk egy csomó dologról. Chloé aznapi bűntettéről, Alya blogjáról, a Párizst megvédő hősökről, meg ilyesmik. Viszont amikor ismét szóba kerültek a fiúk, azt hittem rosszul leszek. Egy "háborút" már túléltem, de most?!
- Na és Katuss, te hogy állsz Zackel?- Kezdte a beszélgetést Alya
- Hát, barátok vagyunk. Együtt járunk karatéra, meg hasonlók.- Regélt a kisgalamb
- Értem. És még semmi komolyabb dolog nem történt?- Szűkítette le a kört a "nyomozó"
Marinette és én árgus szemekkel figyeltük Katust, aki látszólag nagyon ideges volt.
- Ööm... Nem. Semmi.- Válaszolt a kérdésre
- Még nem.- Motyogtam, mire felfigyeltek mindannyian
- Igen? Bogika, akkor térjünk át most rád. Mi a helyzet Ezrával?- Folytatta a nyomozó szerepét Katus
- Hát, csak barátok vagyunk.- Válaszoltam a kisasszonynak
- Na és miért? Csak nem mást kedvelsz?- Idegesített tovább
- De, eltaláltad.- A válaszomtól teljesen ledöbbent. Nem tudom miért, hiszen ezt már úgy is tudta.
- Na és ki a szerencsés srác?- Érdeklődött
- Az titok.- Folytattam
- Naaa! Innen mindenki elmondta már, csak te nem.- Dölt hátra Katuss
- És ez maradjon is így. Annyit elárulhatok, hogy nem egyszer mentett már meg.- Tettem keresztbe a kezem
Erre mindannyian agyalni kezdtek.
- Áh, szóval megmentett. Akkor biztosan valaki Párizs védelmezői közül. Macska biztosan nem, ő Katicát szereti.... Ha nem ő, akkor csak egy valaki lehet...- Derítette ki
- Ki ne mond!- Kiabáltam, de csakazértis megtette
- Főnix az!- Mondták mindhárman egyszerre
- Ezra biztosan nem fog örülni.....- Folytatta tovább Katuss
- De nem mondod el neki...- Néztem rá egy kicsit mérgesen
Alya és Nino, na meg persze Marinette és Adrien sem maradtak ki a beszélgetésből.
Miután nagy nehezen lezártuk a témát, megettük a nasit, és megnéztünk egy filmet. Már éjféltájt ütött az óra, amikor úgy döntöttünk, hogy már pihenni kéne. Így hát fogtuk magunkat, befeküdtünk az ágyba, és már aludtunk is.

6. Rész- Rettenetes Rengető

Másnap reggel is korán keltem, hála Snowynak.
- Ébresztő! Éhes vagyok!- Piszkálta az orrom Snow
- Jól van már, kelek!- Ültem fel
- De most! Hol a kajám?- Panaszkodott
- Ha holnap sem hagysz aludni, esküszöm diétára foglak! Várj egy kicsit.- Nyújtózkodtam
Kicsit feléledtem, aztán lementem, és kerestem Snowynak kaját. Ő persze fent megvárt.
- De jó! Trappista!- Nyalta a száját, majd elkezdett falatozni.
Összekészültem, majd lementem reggelizni. Pamacs azonnal odaloholt mellém, és kért a reggelimből. Elővettem egy kis párizsit, és azt odaadtam neki. Miután végzett, jól lakottan visszament aludni. Aztán el is indultam a suliba. Útközben beugrottam a kávézóba, hogy köszönjek Katusnak.
- Sziasztok!- Köszöntem, amikor beléptem az ajtón
- Szia!- Köszönt Kata
- Indulok a suliba. Gondoltam, benézek.- Mosolyogtam
- Már mennünk is kell? Pillanat, lehozom a cuccomat, és indulhatunk.- Mosolygott, majd felment
Kb. fél percet álltam ott, mire lejött.
- Akkor indulhatunk?- Mosolygott
- Persze. De nem úgy volt, hogy magántanuló vagy?- Néztem értetlenül
- De. De úgy döntöttem, hogy én is rendes iskolába fogok járni.- Lépett ki az ajtón
- Viszont egy baj van. Nem ülhetünk egymás mellett.- Szomorodtam el
- Nem baj az! Majd a szünetekben dumcsizunk.- Kacsintott
Már az iskola bejáratánál jártunk, amikor egy ismerős hang köszöntött minket.
- Sziasztok!- Mosolygott Ezra
- Szia!- Köszöntünk mi is
- Tegnap jól eltűntetek mellőlem. Ott hagytatok a legnagyobb veszélyben.- Nevettem
Erre mind a ketten úgy tettek, mintha meg se hallották volna.
- Hahó!- Integettem
- Itt vagyok, csak elgondolkoztam.- Nézett körül Kata
- Örülök neki.- Mosolyogtam ismét
- Gyertek, mindjárt kezdődik az óránk.- Mondta Ezra, és bementünk az osztályterembe. Kiderült, hogy Kata pont a mellettem lévő padnál fog ülni. De nem egyedül. Amikor beléptünk, egy nagyon magas srácot pillantottunk meg Katus asztalánál. A haja hasonló volt, mint Adrien-é, csak barna. A vállán sport táska díszelgett, amiben gondolom az edző cucca lehetett. Borostyán színű szeme cikázott a diákok között, gondolom szimpatikus diákot keresett. Ezrával elmentünk a helyünkre, Kata pedig az ajtóból szemlélte a srácot. Egy kis idő után a fiú is észrevette őt, és némán kémlelték egymást. Úgy látom, Katuss új barátra lelt. Aztán egy kis idő múlva megérkeztek a többiek is. Kata leült a srác mellé, és beszélgetni kezdtek. Aztán persze az óra is elkezdődött. Egész nap azt figyeltem, hogy mit csinálnak Katáék. Aztán vége lett a tanításnak.
- Hogy hívják?- Kérdezősködtem
- Kit?- Nézett a srácra Kata
- Hát őt.- Nevettem
- Zack.- Nézelődött
- Jó tudni.- Mosolyogtam, majd Ezra is becsatlakozott a beszélgetésbe.
- Nincs kedvetek megnézni a karate órát velem?- Mosolygott
- Benne vagyok! És ki tartja?- Érdeklődtem
- Még én sem tudom. Zack mesélte, hogy nemrég kezdtek.- Mutatott a lent készülődő emberkékre
- Mikor kezdődik?- Néztem le
- Még fél óra.- Mutatott az órára
- Addig nincs kedvetek beugrani a kávézóba? Meghívlak titeket egy sütire.- Kacsintott Kata
- Benne vagyok!- Vágtuk rá egyszerre Ezrával, amire mindannyian felnevettünk.
Így is történt. Elmentünk Katussal, és ettem egy finom fánkot! Nagyon ízlett. Miután befejeztük, visszamentünk a suliba. Addigra végeztek az előkészületekkel.
- Sziasztok!- Köszönt Zack
- Helló!- Köszöntünk mi is
- Akkor kipróbáljátok?- Érdeklődött
- Hát, mi nem úgy készültünk.- Dadogott Katus
- Jaj, nem lesz tőle semmi bajotok!- Mondta Zack, majd megragadta Kata kezét, és "elkísérte"
- Mi is megyünk?- Néztem Katáékra
- Miért is ne?- Mosolygott, majd mi is követtük őket.
Pár percig még ott álltunk a tatamin, amit nemrég készítettek elő.
- És most mi lesz?- Kérdeztem
- Nem tudom. Valószínűleg mindjárt megérkezik a tanító is, és akkor elkezdjük.- Nézett körbe Ezra
Nem telt bele fél perc se, és megérkezett az előbb megemlített személy is. A sporttáskáját az egyik padra rakva kezdte el beszédét.
- Sziasztok! Úgy látom, jó sokan gyűltünk ma össze. Sőt, újakat is köszönthetünk. Remek! Az én nevem John Merlyn. Mindenkit üdvözlök.- Kezdte el az edzést
Párokba állított minket, és úgy kellett elvégezni a feladatokat. Kata Zack-et, én pedig Ezrát kaptam. Mivel Zack már régóta karatézik, ezért állította be Merlyn Kata mellé (legalábbis szerintem). Mivel se én, se Ezra nem próbáltuk még, ezért nekünk segített a legtöbbet. Csináltunk mindenféle mozdulatot, és nagyon megtetszett. Elhatároztam magamban, hogy ide fogok járni. Ekkor Kata elesett, és elterült a tatamin.
- Ez nem megy neked lelkem.- Segítette fel Zack
- Úgy gondolod?- Nevetett Katus
Erre belőlünk is kitört a nevetés. Merlyn is mosolygott, majd folytattuk a feladatot. Már éppen sikerült ráéreznem, amikor egy hatalmas sumo harcos ugrott be az ajtón. Elkezdett a lábaival dobbantani, amire remegni kezdett a föld. Ezra ökölbe szorította a kezét, majd megfogott, és behúzott az egyik terembe. Bezárta az ajtót.
- Maradj itt, Nehogy megsebesülj.- Mondta, majd elment valahová.
- Remek. Most mi legyen?- Kérdeztem a táskámból előjövő kis kwamit
- Nem tudom, találj ki valamit, de gyorsan, mert a többiek számítanak ránk!- Utasított Snow
-Hm... Megvan! Snowy, karmokat elő!- Mondtam, majd átváltoztam
Végül úgy döntöttem, hogy kiugrok az ablakon. Így is tettem, majd elmentem megkeresni a többieket. Amikor éppen ugrottam, valaki felkapott, és elrepültünk.
- Megvagy!- Kanyarodott Fúria
Igen, ő volt az.
- Csak el ne ejts!- Fogtam meg a karjait
- Áu!- Kiabált, mert véletlenül megkarmoltam
- Nagyon sajnálom!- Kértem bocsánatot
- Semmi gond. Már nem fáj.- Mosolygott
Egy ideig még repültünk, aztán megtaláltuk a célpontot. A hatalmas harcos próbálta elkapni Főnixet, nem sok eséllyel. A madárka ügyesen kikerülte a gonoszt, amely nem sokáig bírta türelemmel. Elege lett, és elkezdte rengetni a földet.
- Utálom, amikor ezt csinálja!- Nyavalygott Macska
- Ugyan már!- Mondtam, majd leugrottam
A harcos meglepetten nézett rám, aztán eldobott, mint egy labdát. Ez már a második alkalom, hogy dobálnak. Fúria elkapott, majd letett a földre. Még egy ideig rohamoztuk a gonoszt, de őt nem nagyon érdekeltük. Egy karcolást sem tudtunk rajta ejteni. Aztán megfogta Katicát, és elindult vele. Macska persze azonnal utána eredt, hogy megmentse a bogárkáját. Főnix és Fúria az égből fedeztek minket. Egy ideig még kerestük őket, aztán megálltunk az egyik ház tetején, és tanácskoztunk.
- Na jó. Most mi legyen? Nem találjuk őket sehol.- Szállt le Fúria
- Nem tudom.- Nézett körbe Főnix
- Tovább kell keresnünk!- Utasított Macska
- Gondolkodjunk logikusan. Hová tudna elbújni egy ilyen nagy ember?- Agyaltam
- Vigyázat!- Mondta Főnix, mire mindannyian eltűntünk onnan. Egy újabb gonosz jelent meg a színen. A ruhája egy kicsit ijesztőbb volt, mint az edig legyőzött gonoszoké. A színe fekete, a minták rajta pedig pirosak. Egy műanyag flakon (?) segítségével megsokszorozta magát, majd ránktámadt. Szinte időnk sem volt reagálni, mindez olyan gyorsan történt. Egy ideig csak ugráltunk a támadások elől, utána már vissza is vágtunk. Kiderült, hogy ha hozzáérünk a hologrammokhoz, akkor azok porrá válnak. Nem telt sok időbe, és az összes hologrammot eltűntettük. Már csak egy ellenfél volt, aki egy ház tetején bújkált. Odamentünk hozzá, és körbezártuk. Már éppen sikerült volna megszerezni az akumát, amikor Katica túnt fel a színen.
- Sziasztok!- Köszönt
- De téged elvitt a Rengető.- Futott oda mellé Macska
- Igen, de kiszabadultam.- Mosolygott
- Hm.... Valami nem stimmel...- Agyalt Fúria
- Igazad van. Katica csak nem szabadulhatott ki olyan könnyen...- Gondolkoztam én is
- Igazad van!- Mondta a holosrác, majd kiugrott a közölünk.
Odahívta maga mellé Katicát, aztán hozzáért, amitől a bogárka elporladt. Ő is egy hologram volt. Elegem van belőlük! Mindannyian támadásra készen álltunk, majd a gonosz leugrott a tetőről.
- Gyerünk! Utána!- Utasított Macska, mire utána eredtünk.
Egy kis ideig még üldöztük, aztán sikerült elkapni. Összetörtem a talizmánját, az akuma pedig elakart repülni. Próbáltuk elkapni, nem sok sikerrel. Mikor már az egekben repedett, egy zölden fénylő íj eltalálta, és megtisztult. Mivel a talizmánjainkat már szine teljesen lemerítettük, így mindannyian körbenéztünk. Hirtelen egy íj termett mellettem, és a zöld fény "beterített" mindannyiunkat. Mire a fények elmúltak, a talizmánjaink feltöltődtek. Meglepetten körbenéztem, majd a távolban egy fekete árnyat pillantottam meg. Intett egyet, majd eltűnt. Nem tudom, ki lehetett, de örülök, hogy segített.
- Hol van Macska?- Repült körbe Fúria
- Az előbb még itt volt!- Ugrottam fel az egyik háztetőre
Főnix nem csinált semmit, csak nézelődött.
- Figyeljetek, nekem van egy ötletem.- Mondta, majd felkapott, és elrepültünk.
Nem telt bele sok idő, és meg is találtuk Katicáékat. A rengető az egyik kezében a cicát, a másik kezében a bogárkát fogta.
- Most mi legyen?- Nézett a csapdába esett hősökre Főnix
- Mi legyen?! Kiszabadítjuk őket, és legyőzzük a gonoszt!- Kezdtem el a tervem
Ahogy a rengető észrevette, hogy közeledem, elkezdett ugrálni. Vele együtt pattogott a talaj is.
- Hagyd abba!!!- Nyávogott Macska
- Még mit nem!- Kacagott a gonosz, majd tovább folytatta a rengetést.
- Ez most komoly?!- Néztünk mindannyian a cicára, amire csöndben maradt
Fúria és Főnix a superképességüket bevetve kiszabadították Katicát és Macskát. Odafutottam Katica mellé, majd mi is bevetettük a "fegyverünket". Ő egy kötelet, én pedig egy kis, fekete cicát kaptam segítségül. Egymásra néztünk, majd mindketten elindultunk. Katica összekötötte a rengető lábait, én pedig megkértem a cicát, hogy hozza ide a gonosz régi érmét (ebben volt az akuma). Ezt meg is tette a kis cica, és Katica megtisztította az akumát. Miután végeztünk, összepacsiztunk, majd mindenki elment a dolgára. Visszamentem a suliba, és bementem az osztályterembe, ahová Ezra bezárt. Kíváncsi vagyok, vissza jön-e. Pár percig vártam csak, szinte azonnal ott is termett. Kinyította az ajtót, és beszélgetni kezdtünk.
- Hol voltál eddig?- Néztem rá
- Hát.... Dolgom volt.- Vakarta a tarkóját
- És miféle dolgod?- Kérdezgettem
- Gyere, hazakíserlek.- Váltott témát
Ennyire könnyen nem fog megszabadulni tőlem. Kiderítem, hol volt. Egész úton hazafelé azon gondolkodtam, hogy merre mehetett. Mikor anya boltja elé értünk, elköszöntem, majd felmentem a szobába. Gyorsan írtam egy sms-t Katussnak, és holnapra megbeszéltünk egy pizsipartit. Marinette-t és Alya-t is elhívtam. Miután ezzel végeztem, kimentem a teraszra levegőzni. Egy kis ideig nézelődtem, majd megakadt valakin a szemem. És vajon ki volt az? Főnix. Nézte a tornyot a háztetőnkről.
- Üdvözletem madárka. Mi járatban errefelé?- Mosolyogtam
- Szia. Szeretek éjszaka nézelődni.- Mosolygott ő is, majd lerepült mellém.
- Szépen elintéztétek a gonoszt a mai nap is.- Néztem a csillagokra
- Hát, igen. De csapatmunka nélkül nem ment volna.- Ült fel a korlátra
Még egy ideig nézelődtünk, aztán azt veszem észre, hogy Főnix valamit nézeget rajtam.
- Mi a baj?- Nevettem
- Semmi, de lenne egy kérdésem.- Szállt le, és megállt előttem
- Hallgatlak.- Hátráltam egy kicsit
- Honnan van gyűrűd?- Emelte fel a kezem, majd az ékszerre mutatott
- A nagymamámtól kaptam.- Mosolyogtam
Egy ideig csodálkozva nézett, aztán elengedte a kezem. Még egy kis ideig beszélgettünk, aztán már ideje volt elmennem aludni.
- Jó éjt.- Köszönt el
- Neked is.- Mondtam, majd bementem, és Snowyval elaludtunk.

5. Rész- Rémbohóc

Sziasztok! Van egy új blogíró, aki sokat segít nekem. Az ő karaktere Katuss, a legjobb barátnőm. Jó olvasást!





Ez a hét is simán eltelt. Napról napra jöttek a gonoszok, viszont Katicával és Macskával megtanítottuk kesztyűbe dudálni őket. Mire kettőt pislogtam, már vasárnap volt. Holnap jön az új fiú a suliba. Ami azt illeti, kicsit várom már, hogy találkozzunk. De csak egy kicsit.



*Másnap*
Nagyon korán ébredtem. Nem tudom, mi ütött belém, de még Snowy is aludt. Pedig ő aztán keveset alszik. Felkeltem, és kómásan leültem a gépem elé. Miközben bekapcsolt a gép, nyújtózkodtam egyet. Megnéztem az üzeneteim, és vajon ki írt? A legjobb barinőm! Szerintem hangos voltam, ugyanis Snowy felébredt.
- Mi történt?- Kérdezte, majd nyújtózott egyet.
- Semmi. Csak a legjobb barátnőm elköltözik....- Mondtam lehangoltan, a drámai hatás érdekében
- Nagyon saj...- Szomorodott el Snow
- Párizsba!!!- Kiabáltam
- Csöndet!- Morgott Snowy
- Jól van, de ez akkor is nagyon jó hír!!!- Ugráltam körbe körbe a szobában
- Oké.- Ugrándozott velem
- Alig várom! Igazából még sohasem láttam! Mi lesz, ha nem tetszek neki?- Kezdtem el parázni
- Ne aggódj, nem lesz semmi baj.- Ölelt meg Snowy
- Indulás!- Mondtam, és elkezdtem összepakolni.
Pár perc alatt összepakoltam, és felébresztetem anyuékat. Szokás szerint már készen voltam. Aztán el is indultam a suliba. Az első úti cél a suli volt. Alig várom, hogy végre lássam Katát! Már szinte futottam a suliig, és egy lányt pillantottam meg az iskola bejárata előtt ácsorogni. Hosszú, vörösesbarna haja csak úgy lobogott a szélben. Odafutottam, és kb. 2 méterrel előtte megálltam. Egy percig csak úgy ott álltunk, és alaposan szemügyre vettük egymást.
- Katus?- Törtem meg a csendet
- Bogi!- Nézett rám ledöbbenve, én meg odafutottam hozzá, és megöleltem.
- Képzeld, pontosan ilyennek képzeltelek el.- Nevettem
- Hát, én se csalódtam.- Nevetett velem
- Gyere, menjünk be a suliba.- Fogtam meg a karját, és húztam a suli felé
- De én nem járok suliba. Magántanuló vagyok.- Szomorodott el
- Ne búsulj! Mondom a tervet! Amint végzek a suliban, elmegyek hozzátok a kávézóba, és beszélgetünk.- Kacsintottam
- Oké! Akkor délután várunk! Szia!- Köszönt, majd elment
- Várunk?!- Kezdtem el gondolkodni, amikor valaki megszólított
- Szia!- Köszönt, amire hátrafordultam.
Egy kék szemű, sötétkék hajú srác állt előttem. Biztosan ő lesz az új fiú.
- Szia!- Köszöntem én is
- Az én nevem Ezra. Most költöztem ide az apukámmal Londonból. Neked mi a neved?- Kérdezett
- Én Bogi vagyok. Köszöntelek Párizsban!- Üdvözöltem
- Körbe tudnál majd vezetni a városban?- Nézett rám kedvesen
- Persze, majd suli után. Úgy is mindjárt kezdünk.- Mosolyogtam
- Rendben, köszi.- Mosolygott ő is
Ekkor megszólalt a csengő.
- Gyere menjünk, kezdődik az óra.- Mondtam, és bekísértem a terembe
- Sziasztok!- Köszönt a tanárnő
- Jó napot!- Köszöntünk mi is. Én azonnal elmeneteltem a helyemre, Ezra pedig ott állt az ajtóban.
- Keress egy helyet, és ülj le te is.- Mosolygott a tantónéni
- Rendben.- Mosolygott Ezra is
Körbenézett, majd leült mellém. Az óra már rég elkezdődött, de mi még mindig beszélgettünk. Örülök, hogy van egy új barátom. Az iskola sipp-supp eltelt. Az egyik pillanatban még az első órán voltunk, most pedig már úton vagyunk a kávézó felé. Egyébként nem kellett sokat mennünk, ugyanis anyukám varrósboltja mellett volt. Bementünk Ezrával, majd leültünk az egyik asztalhoz. 2 perc sem volt, és Kata ott termett mellettem.
- Ő meg ki? Csak nem a barátod?!- Sutogott a fülembe
- Dehogy is. Ő itt Ezra. Ezra, ő Kata.- Mutattam be őket egymásnak
- Szia!- Köszönt neki Kata
- Örülök, hogy megismerhetlek.- Mosolygott Ezra
- Na, szóval Kata. Lenne kedved körülnézni velünk a városban?- Kérdeztem
- Még jó hogy! Mikor indulunk?- Nézett csillogó szemekkel Katus
- Akár most is.- Mosolyogtam
- Akkor mire várunk?! Indulás!- Állt fel Ezra is
- Hová menjünk először?- Kérdeztem, amint kiléptünk az ajtón
- Nézzük meg a tornyot!- Mutatott Kata a magas építményre
- Akkor indulás!- Mondtam
Így is tettünk. Először megnéztük az Eiffel-tornyot, majd folytattuk utunkat. Megmutattam a parkot, a sulit, mindent. Út közben pedig beszélgettünk. Már éppen a park végén jártunk, amikor gonosz kacajt hallottunk. Mire kettőt pislantottam, Kata és Ezra felszívódtak. Hogy hova, azt nem tudom. Már éppen sikerült volna találnom egy jó kis búvóhelyet, ahol áttudnék változni, viszont ekkor valami felemelt a levegőbe.
- Nem ő az! Akkor ki lehet?!- Mérgelődött, majd eldobott, mint egy gumilabdát. Én pedig csak zuhantam és zuhantam. Már majdnem földet értem, ezért becsuktam a szemem. Viszont ahelyett, hogy földetértem volna, ahelyett valaki elkapott. A szemem még mindig nem nyitottam ki, csak annyit éreztem, hogy repülünk. Aztán kinyitottam a szemem, és vajon ki volt a megmentőm? Fogalmam sincs. A ruhája a tűz színeiben pompázott, és szárnyai is voltak. A haja éjkék, a szeme pedig kék színű volt, pont mint Marinettenek. Nem tudom, ki lehetett, de örülök, hogy megmentett. Egy ideig még repültünk, addig alaposan szemügyre vettem. Aztán leszálltunk a teraszunkon.
- Vigyázz magadra, nehogy még a végén megsebesülj.- Kacsintott, majd továbbrepült.
- Szerinted ki lehetett az?- Néztem Snowyra, aki éppen kirepült a táskámból.
- Fogalmam sincs. De nekünk dolgunk van! Meg kell mentenünk Párizst!- Sürgetett Snow
- Indulás! Snowy, karmokat elő!- Mondtam, majd átváltoztam.
A botom segítségével házról házra ugráltam, majd pár sarokkal arrébb megtaláltam a gonoszt. Macska ott állt a háztetőn, és nézte a harcot. Odaugrottam mellé.
- Mi a szitu?- Néztem körbe
- Egyre többen vagyunk.- Vakarta a tarkóját a cica
- Ezt hogy érted?- Tettem csípőre a kezem
- Hát... Nézd meg te is.- Mutatott két repülő emberkére Macsek
- Vele találkoztam!- Mutattam a narancs-piros-sárga ruhás hősre
- Tényleg? Honnan?- Nézett rám gyanakvóan
- Az mindegy. Miért állsz itt? Miért nem segítesz?- Kérdezősködtem
- Várom a bogárkámat.- Durcizott a cica
- Kit vársz?- Szólalt meg mögöttünk Katica
- Végre megjöttél bogaram!- Örvendett Macska
- Igen, itt vagyok. Ők kik?- Mutatott a többiekre
- Fogalmunk sincs. Egyszer csak megjelentek.- Meséltem
- És melyikük a gonosz?- Nézett Macsekra Katica
- A bohóc, azt hiszem.- Mutatott a dühös emberkére, aki pitéket dobált a két repülő "újoncra"
- Hát akkor mire várunk?- Kérdezte Katica
- Indulás!- Mondtam, majd rátámadtam a bohócra, aki szerintem nem számított rám, ugyanis akkorát ugrott, hogy utána elterült a földön. A botommal leszorítottam, ami nem nagyon zavarta.
- Te vagy az!- örvendezett, majd valamit rámspiccelt a virágjával, amitől elkábultam. Nem aludtam el, csak nem tudtam mozogni. Felkapott, és sipp-supp eltűntünk a többiek szeme elől. Egy furcsa, elhagyatottnak tűnt raktárszerűségben landoltunk. Beletett egy műanyag dobozba, majd bezárt. Onnantól fogva már tudtam mozogni.
- Hol vagyunk? És te ki vagy?- Kérdezősködtem
- A kedvenc helyemen, és én vagyok a legnagyobb rajongód!- Ugrándozott
- De örülök.- Forgattam a szemem
- És megfogom tudni, hogy ki vagy igazából!- Nevetett
- Nagyon jó nekem. Macska! Siessetek!- Kiabáltam
- Nem tudják, hol vagy. Megnyugodhatsz.- Nevetett ismét
- Felőlem, ücsöröghetünk itt. Nekem van időm.- Morogtam halkan
- Ha esetleg megtalálnának a barátaid, akkor őker is bezárom.- Nevetett, már megint
Már egy negyed órája ücsörögtem abban a dobozban, amikor halk pisszegést hallottam.
- Psst!- Jött az egyik cső mögül a hang
Az egyik "újonc" volt az, a lány. Neki fekete volt a ruhája, és szárnyai meg fülei voltak. Ami azt illeti, örülök, hogy nem kell itt ücsörögnöm tovább. Intett, hogy minden rendben, és hogy vonjam el a figyelmét a bohócnak.
- És te ki vagy? Mármint arra gondolok, hogy mi a "gonosz" neved?- Néztem az unatkozó bohócra
- Nem is ismersz? Én vagyok a Rémbohóc!- Kacagott gonoszan
- És most mire várunk?- Néztem körbe
- Arra, hogy visszaváltozz.- Ücsörgött
Idő közben Macska is megjelent a színen, és mutatta, hogy minden rendben, és hogy folytassam
- Nem úgy megy az.- Forgattam a szemem ismét
- Hát akkor?- Nézett rám
- Ezt nem veled fogom megvitatni.- Fordultam el, amire odajött a dobozhoz
- Mi az, hogy nem mondod el? Hiszen barátok vagyunk!- Kérdezgetett
- Hát..... Nem mondom el.- Fordultam el ismét, de megint odajött elém
- Akkor sem mondom el.- Nyújtottam ki a nyelvem
Eközben Macska és a lány próbáltak valami tervet kieszelni. Az egyik pillanatban még a bohóccal nézek farkasszemet, a másik pillanatban pedig kinyílt az ajtó, ugyanis Macska elpusztította a gépet, ami irányította a termet. Kiugrottam a dobozból, amire a bohóc elkezdett tortát dobálni (már megint). Macskát eltalálta az egyik "repülő ajándék", de úgy láttam, hogy nem nagyon zavarta. Sőt, szerintem ízlett is neki. Ebben a pillanatban Katica és a másik új hős is megjelentek.
- Üdvözletem!- Köszöntem, majd tovább folytattam a harcot, amibe a többiek is beszálltak. Túlerőben voltunk, viszont ez nem nagyon a zavarta a tébolyult gonoszt, ugyanis elkezdett lufikat hajtogatni. Erre mindannyian leálltunk, és értetlenül néztük a bohócot. Na ezt nem kellett volna. Ugyanis a lufik életre keltek, és megnőttek. Nagyon nagyon nagyra. Szóval, a harc folytatódott tovább. A két új hős viszont megunta, és felhasználták a különleges képességüket. Először a lány kezdett. Kimondta a "varázsigét", és elkezdett plazma bombákat dobálni. 2-3 lövésig bírta, evvel egy lufit ki is durrasztott. Utána a fiú következett. Ő is felhasználta az erejét, ami az volt, hogy tűbe borította a raktárat. Ezzel még egy lufi durrant ki. Kihasználva az alkalmat, Katica és én is bevetettük a fegyverünket. Katicának a kezébe egy tű esett a kezébe, nekem pedig egy fekete párduc volt a segítségem. A nagy cica odaállt mellém, és megsimogattam. Katica és én körülnéztünk, majd bólintottunk egyet. Katica ellezdte kijukasztani a lufikat, aminek a bohóc nem nagyon örült. El is kezdte kergetni a Katicat, aki idő közben kijukasztotta az összes lufiszörnyet. Macska és a többiek is segítettek neki. Én pedig megkértem a párducot, hogy azt a virágot (amiben szerintem az akuma volt) hozza ide nekem. Ezt meg is tette, viszont idő közben kiderült, hogy a bohóc fél a nagymacskáktól. Szóval, egész végig menekült előle. Katica, kihasználva az alkalmat, elvette a bohóctól a virágot, összetörte, majd megtisztította az akumát. A kis rovarrajok mindent helyre raktak, és a régi bohóc (akiről azt sem tudtam, hogy kicsoda) is feléledt. Összepacsiztunk, majd az új hősök is bemutatkoztak. A lányt Fúriának, a fiút pedig Főnixnek hívják. Katica, Macska és én üdvözöltük őket a csapatban, majd mindannyian elmentek, rajtam kívűl. Én ottmaradtam a "legnagyobb rajongómmal" még egy ideig.
- Nagyon sajnálom, ha rosszat tettem.- Hajtotta le a fejét. Egy 20 év körüli fiú volt az, barna hajjal és barna szemekkel.
- Semmi baj. Nem a te hibád.- Mosolyogtam, majd visszaadtam neki a virágot
- Aláírnád a virágot?- Kérdezett, majd előszedett egy alkoholos filcet a kabátjából
- Persze!- Írtam alá, majd elköszöntem. Aztán villámgyorsan hazaugráltam, és visszaváltoztam.
- Ez nehéz volt.- Sóhajtott Snowy fáradtan, én pedig ledőltem az ágyamra.





- Te is elfáradtál?- Huppant a fejemre Snow
- Nem. Egyre jobban bírom az iramot.- Felültem, majd a kis kwami az ölembe hullott.
- Hát akkor mi a bajod?- Kíváncsiskodott
- Megmentett!- Mosolyogtam
- Igen, igen, ezt én is tudom.- Nézett körbe Snowy
- Oan aranyos!- Pirultam el
- Hm.. Tudom mi bajod van...- Gondolkodott el
- Ki ne mond!- Fogtam meg a farkánál
- Miért, akkor mi lesz?- Nézett rám a huncut szemeivel
- Nem kapsz trapista sajtot.- Kuncogtam
- De..de..de... Nem érdekel! Te...- Mondta, de félbeszakítottam
- Csönd! Különben sajt diéta lesz!- Néztem rá morcosan
- De....- Repült a fejemre
- Nem! Nincs igazad!- Durciztam
- Dehogynem! Elpirultál!- Nevetett
- Inkább hagyjuk.- Mondtam, majd lepihentünk.

4. Rész- Divatdiktátor

Reggel arra ébredtem, hogy valaki csámcsog. Kinyitottam a szemem, és Snowy rágcsált egy kekszet a fejemen.
- Szia. Mit csinálsz???- Néztem rá szúrós szemekkel
- Eszek. Jól van na, megéheztem. Ez akkora gond?- Nyammogott tovább
- Nem. Nem ez a gond. Az a gond, hogy ezt a fejemen csinálod.- Mondtam, majd megfogtam a farkát, és felültem. Leszedtem a morzsákat az arcomról, és mérgesen néztem Snowyra.
- Hihi.- Mosolygott
- Nagyon vicces. Haha.- Forgattam a szemem
- Na, szóval ma mi a program?- Nézett rám kíváncsian.
- Hát... Elmegyünk a suliba, és amint ott végeztünk, átmegyünk Marinettehez.-
- Oké. Mikor indulunk?-
- Amikor összekészülök.- Mosolyogtam
- Oké.- Nevetett velem Snowy
Felöltöztem, megfésülködtem, összepakoltam, és elindultam a suliba. Már éppen a lépcsőknél jártam, amikor Marinette a vállamra kapaszkodott.
- Ugye nem késtem el?- Lihegett gyorsan
- Szerintem nem. Mi lesz ma, hogy nem akarsz elkésni?- Néztem rá kíváncsian
- Jaj... Elfelejtettem mondani. Egy ruhatervező verseny lesz ma.- Mutatott a falon lévő kiírásra
- Az klassz.- Mosolyogtam
- Igen, én fogom képviselni az iskolát. Nem akarok elkésni.- Mondta, és még mindig lihegett
- Akkor siessünk!- Mondtam, és mindketten befutottunk az iskolába
Minden ki volt díszítve. A talajtól a mennyezetig, minden. Úgy láttam, hogy sokan indulnak a versenyen. Mikor elmélyedtem a gondolkodásban, hirtelen megszólalt a csengő, ami a verseny kezdetét jelezte. A versenyzők helyet foglaltak a számukra berendezett asztalokhoz. Kaptak lapokat, ceruzákat, mindenféle textilt, és varrós dobozt. Tervezniük kellett egy saját ruhát, és meg is kellett varrniuk. Egész délelőtt terveztek, és terveztek. Ebédszünet előtt volt aki már készen volt, és volt olyan is, aki akkor kezdte el a varrást. A végén gyönyörű ruhák születtek. Végül viszont Marinette nyert. Nem is csodálkozom. Nagyon szép ruhát készített. Már éppen átadták volna neki a díjat, amikor egy lány lépett be az ajtón, és megálljt parancsolt. Egy gyönyörű tengerkék ruhát viselt, arany színű övvel és szegéllyel. A karján aranyláncot viselt, a fején pedig egy kis tiara szerűség díszelgett. Mindenkinek elállt a szava tőle. Elkérte a díjat, viszont nem adták oda neki. Ekkor feldühödött, és elkezdett mindenkire ruhákat adogatni. Nem tudom hogy, csak úgy, odavarázsolta rájuk a ruhát. Erre az emberek elkezdtek futni. Berohantam a mosdóba.
- Gyerünk Snowy, jelenésünk van! Snowy karmokat elő!- Mondtam, és átváltoztam
Amint ezzel végeztem, visszamentem a lányhoz.
- Nem szép dolog így ráijeszteni az emberekre.- Kacsintott rám Macska a másik sarokból
- Nem érdekel. A díj már az enyém.- Nevetett
- Éppen ellenkezően.- Mondtam, és kivertem a kezéből a serleget
- Minek kell megnehezítenetek a dolgom?!- Sóhajtott
Macska és én csodálkozva egymásra néztünk, és  mire kettőt pislantottam, Macskán egy rózsaszínes, pufi szoknya termett. Ezen akaratlanul is elnevettem magam.
- Hé!! Ez nem vicces!- Morgolódott a cica
- Hm.. Szerintem se. Ez nem lesz jó.- Méregette Macskát a lány
- Na jó, ennyi elég lesz.- Mondtam, és megtámadtam a lányt
Pár perc múlva Katica is megjelent.
- Na végre! Csak hogy itt vagy bogaram.- Mondta Macska
- Igen, megjöttem.- Mosolygott Katica
Amint észrevette, hogy mi van Macskán, ő is elnevette magát.
- Szedd le rólam ezt a valamit!- Mondta a cicus
- Még jó, hogy nem. Sőt, cicus, új ruhát kapsz!- Mondta a lány, és macskára varázsolt egy még röhejesebb ruhát. Bocsi Macska, de ezt nem lehet kibírni. Mindeközben próbáltam megszerezni a talizmánját, ami a tiarájában volt.
- Nem segítenétek?- Néztem a nevető Katicára, és a "szenvedő" cicára
Amint Katica elindult felénk, a lány megfutamodott, és magával vitte a díjat is.
- Na jó, most mi lesz?- Kérdeztem
- Hát, elkapjuk.- Mondta Katica, és már indultunk is
Pár utcával arrébb, meg is találtuk a lányt. Valakit nagyon keresett.
- Hol van már?- Kutatott a hercegnő
- Kit keresel?- Néztem a lányra
- Azt, aki megnyerte a versenyt!!!- Dühöngött
- Hát, ő most nincs itt.- Mosolygott Macska
- Dehogynem! Tudom, hogy itt van! Nem menekülhetett messzire!- Folytatta a kutatást
- Hát, Ő nincs itt, viszont mi itt vagyunk! Szerencsetalizmán!- Mondta Katica, majd egy bontótű hullott a kezébe.
- Szerencse állatka!- Mondtam, és egy szarka repült a vállamra.
- Mit kezdjek ezzel?- Kérdeztük egyszerre Katicával, amire elmosolyodtunk
Körbenéztünk.
- Mehet?- Néztem Katicára
- Hajrá!- Mondta Katica, és elkezdte bontani Macska ruháját.
- Tudod mit? Segítek!- Mondta Macska, és a macskajajjal elporlasztotta a ruhát.
- Ti meg mit műveltek?!- Nézett rá idegesen a lány
Miközben a lány próbálta elkapni Katicát és Macskát, a szarka elcsórta a fényesen csillogó tiaráját. Ezután Katica összetörte, és megtisztította az akumát. Összepacsiztunk, és mindannyian továbbmentünk a dolgunkra. Amint elült a veszély, Marinette megkapta a díjat.
- Ügyes voltál!- Öleltem meg
- Köszi.- Mosolygott
Ekkor hirtelen Adrien is megjelent a semmiből.
- Nagyon jó lett a ruhád Marinette! Csak így tovább!- Kacsintott, majd továbbment
- Ö..... Izé....- Nyögte
- Még sokat kell tanulnod.- Nevetett Alya
- Hát az biztos.- Nevettem én is
Elindultunk hazafelé.
- Valamit elfelejtettem említeni. Jövő héten egy új diák érkezik a suliba. A mi osztályunkba.- Mosolygott Alya
- Tényleg?- Kérdeztem
- Igen. Az igazgató úr megkérte, hogy vezessük majd körbe.-
- Meglesz!- Mondta Marinette, és összepacsiztunk.

3. Rész- Villámgepárd

- Jó reggelt!- Ébresztett Snowy

- Neked is!- Mondtam

- Ma lesz az első iskolanapod itt. Mit szólsz hozzá?-

- Már alig várom!-

Összepakoltam, átöltöztem, fogat mostam. Amire anyuék felkeltek, én már menetkészen álltam. 

- Indulhatunk?- Kérdeztem Snowytól

- Persze!- Válaszolt

Gyönyörű tavaszi napunk volt. A szél csendesen fújdogált, a madarak csicseregtek amikor kiléptem az ajtón.
- Szép napunk van ma!- Mondtam
- Igen, gyönyörű.-
Már éppen az iskola bejáratánál álltam, amikor egy lány elkezdett nekem dumálni.
- Te meg ki vagy? Tudod mit, ne is válaszolj. Nem érdekelsz.- Mondta
- Nem túl kedves...- Mondtam
- Hát igen.. Ő itt Chloé. A polgármester lánya.- Mondta a hátam mögül egy fiú hang. Megfordultam, és egy zöld szemű, szőke hajú állt mögöttem. Ami azt illeti, kicsit meglepett.
- Még be sem mutatkoztam! Adrien Agreste vagyok.- Mondta
- Engem Boginak hívnak. Nemrég költöztem ide a családommal.- Mondtam
- Hát, akkor üdvözöllek Párizsban!-
- Örülök, hogy itt lehetek.- Mosolyogtam
- Majd később még beszélünk, de most mennem kell. Szia!- Köszönt el
- Szia! Örülök, hogy megismertelek!- Köszöntem én is. Megfordult, és rámmosolygott. Hirtelen Marinette és Alya jelentek meg.
- Te tényleg beszéltél Adriennel?- Nézett rám kíváncsian Marinette
- Igen. Talán baj?- Kérdeztem
- Dehogy baj. Csak a kisasszony belehabarodott a srácba.- Mondta Alya, és közben a fejét csóválta
- Ha jól láttam, már találkoztál Chloéval is.- Mondta Marinette
- Hát, igen. Nem túl rendesek.- Válaszoltam, amikor hirtelen megszólalt a csengő
- Gyertek, mindjárt kezdődik az óra!- Mondta Alya, és felmentünk az osztályterembe.
Az első óránk osztályfőnöki volt. Mindenki bemutatkozott, és én is meséltem pár dolgot magamról. A többiek kedvesen befogadtak, kivéve persze Chloét, és a barátnőjét, Sabrinat. Sokkal jobb ebben a suliban, mint az otthoniban. Már nem is értem, hogy miért aggódtam. Az órák sipp-supp elteltek, s mire észbe kaptam, már otthon is voltam.
- Na tetszett az első napod?- Nézett rám kíváncsian Snowy
- Igen. Mindenki rendes volt velem, és a tanárok is kedvesek. Összefoglalva, nagyon jól éreztem magam.- Mosolyogtam
- Én pedig kialudtam magam!- Nyújtózott Snowy
- Igen, még a táskámból is hallatszott, ahogy horkolsz.- Nevettem
A szüleim elmentek moziba, én, Bálint, Pamacs és persze Snowy otthon maradtunk. A szobámban rajzolgattam egy kicsit, majd lementem Bálinthoz. Viszont ő sehol sem volt. Egy kis dobozka volt az asztalán, hasonló, mint az enyim (amiben a gyűrűm volt), csak az egész fekete volt.
- Szerinted neki is van szuper ereje?- Néztem Snowyra
- Elképzelhető. De nem tudom, hogy miért fekete a dobozka. Ugyan olyannak kellene lennie, mint a tiéd.- Állapította meg Snowy
Körbenéztünk, Bálint még mindig sehol. kiégtek a villanyok, és az egész város sötétségbe borult.
- Most mi lesz?- Kérdeztem
- Szerintem Hiúznak utána kellene néznie. Biztosan egy új gonosz lesz! Nyomás!- Nézett rám morcosan Snowy
- Oké.- Mondtam
Átváltoztam, és kiugrottam az ablakon. Felmásztam a tetőre, és onnan kémleltem a gonoszt.
- Vajon merre lehet?- Kérdeztem
- Kiről beszélsz?- Érdeklődött Macska
- Hát az új gonoszról. Ki másról?-
- Keressük meg!-
Ami azt illeti, még csak keresni sem kellett, ugyanis hirtelen egy villám csapott a tetőbe. Ha nem figyelek, agyoncsap minket az áram. A szemben lévő ház soron egy kis fekete alak rajzolódott ki.
- Szerintem ő az, akit keresünk!- Mondtam
A sötét alak irányítani tudja a villámokat. Nagyon szuper.
- Mi legyen?- Nézett rám Macska
- Kövessük! Katica is mindjárt megérkezik!- Válaszoltam
Házról házra ugrálva követtük a gonoszt, mire Katica is megérkezett.
- Csakhogy megjöttél Bogaram!- Mondta Macska
- Igen, megjöttem.- Nézett rám
- Nem tudunk a gonoszról semmit. Először is elkéne kapnunk.- Mondtam
- Akkor indulás!- Mondta Katica, és a sötét alak után eredt.
Macska és én is követtük őt. Elkezdődött a fogócska. Egy kis ideig üldöztük, aztán feladtuk.
- Nem tudjuk utolérni. Túl gyors.- Mondta Macska
- Szerintem nem is kell utolérnünk.- Mondtam, ugyanis a gonosz támadásba lendült. Egy szerintem 8 éves kisfiú volt az, gepárd erővel.
- Én vagyok a Villámgepárd!- Mondta a kisfiú, és bevetette gonosz kacaját
Villámokkal próbált minket legyőzni, persze nem ment neki. 3 az egy ellen.
- Szerencsetalizmán!- Mondta Katica, és lehullott egy piros alapon fekete pöttyös tornazsák a kezébe.
- Szerencse állatka!- Mondtam, és egy kis egér mászott a vállamra.
- Na ezzel varázsoljatok!- Nevetett a kis Gepárd
Katica és én körbenéztünk.
- Mehet?- Néztem rá
- Hajrá!- Mondta
Katica a Gepárd mögé ugrott, és a fejére húzta a tornazsákot. Én pedig megkértem a kis egeret, hogy szerezze meg a talizmánt. Az egérke elrágta a Gepárt bőrből készült karkötőjét, és Katica megtisztította az akumát. A rovarrajok pedig mindent helyre raktak.
- Szép volt!- Pacsiztunk hárman, aztán hazamentünk.




- Szerinted ki lehetett a Gepárd?- Kérdeztem Snowytól
- Nem tudom. De nagyon ügyes voltál! Egyre jobb leszel!- Válaszolt
Lementem és újból körbenéztem. Bálint ott aludt a szobájában, és a dobozban volt a karkötő, ami a Gepárdnál volt.
- Akkor ő volt az.- Mosolyogtam

2. Rész - Sakkirály

Sziasztok! Kész vagyok az új résszel! Remélem tetszeni fog :)


 Szombaton egész nap esett az eső, szóval otthon maradtam, és beszélgettem Snowy-val. Sok mindent megtudtam a miraculousomról, Snowyról, és a gonoszról is. Vasárnap viszont megvolt az első "harcom". Az egész úgy kezdődött, hogy átakartam volna menni Marinettehez, viszont útközben egy gonosz az utamat állta. Katica és Macska még sehol sem voltak, szóval nekem kellett megoldanom a problémát. Snowy-val elrejtőztünk, utána pedig átváltoztam. A furcsa kalapos gonosz éppen átváltoztatott egy tucat embert sakk bábukká, amik rám támadtak.
- Ki vagy te?- Kérdeztem a gonosztól
- Én vagyok a Sakkirály! Te meg?- Kérdezett vissza
- Én a Hiúz volnék.-
Mire észbe kaptam, egy csomó filmes termett körülöttünk. Beleértve Alya-t is. A Sakk király kihasználva az időt, amíg nem figyeltem, rám támadott. Egy csapat katonát parancsolt rám. A botommal próbáltam visszatartani őket, nem túl sok eredménnyel. Csak jöttek és jöttek.
A Sakkirály pedig folytatta mások sakkbábúvá változtatását. Amikor elegem lett már belőlük, felugrottam az egyik ház tetejére.
- Most mi lesz?- Kérdeztem
- Na. Hogy is állunk?- Kérdezte egy ismerős hang. Hátrafordultam, és Macska állt mögöttem.
- Macska, bemutatlak a Sakkirálynak. Mindenkihez, akihez hozzáér, sakkbábúvá változik.-
- Akkor ne ácsorogjunk itt! Figyelj és tanulj!-
Macska leugrott a tetőről, és nekiment a sakkbábuknak.
- Mire vársz még? Külön meghívóra?- Kérdezte
Leugrottam, és segítettem neki. Már éppen nyerésre álltunk, amikor a sakkbábuk elindultak másfele. Csak úgy simán otthagytak minket.
- Ezek meg hová mennek?- Kérdeztem
- Derítsük ki!- Válaszolt Macska
Út közben Katica is becsatlakozott.
- Na megjöttem! Te ki vagy?- Kérdezte Katica
- Ő itt Hiúz.- Mutatott be Macska
- A két cica.- Viccelődött Katica
- Haha nagyon vicces..- Mondtam, Macska pedig egyetértően bólogatott
- Mindegy. Mit kell tudni az ellenségről?- Kérdezte Katica
- Katica, bemutatom a Sakkirályt. Akihez hozzáér, sakkbábu lesz belőle.- Mondtam
- Akkor mondom a tervet! Macska, te elvonod a sakkbábuk figyelmét, amíg én és Hiúz megtisztítjuk az akumát. Hol is van?-
- Szerintem a sakkbábúban, ami a kezében van.-
- Rendben. Hiúz neked mi a képességed?-
- Nem tudom. Mármint a kwamim beszélt róla, de most hirtelen nem jut eszembe.-
- Akkor addig gondolkozz, Macska és én pedig elkezdjük a tervet.-
- Rendben.-
Miről is mesélt Snowy? Áh... Most már sajnálom, hogy nem figyeltem rá... Megvan! Valami olyasmit mesélt, hogy állatoktól tudok segítséget kérni. Vagy valami ilyesmit. De hogyan? No mindegy, próba szerencse!
- Szerencse állatka!- Mondtam, és szikrák lettek mindenhol.
Hirtelen egy sas repült a vállamra.
- Te lennél  a segítségem?- Kérdeztem, amire a madár vidáman bólogatott.
- Katica! Megvan!- Kiáltottam, amire Katica is bevetette a szerencse talizmánját.
- Egy sakkbábú? Mire menjek ezzel?- Kérdezte, utána pedig körbeszemlélt.
Ez idő alatt lementem segíteni nekik. Katica a jojójával elkapta a Sakkirály kezét, és odadobta az ő sakkbábúját. Én a sasomat odaparancsoltam, és ő elkapta a Sakkirály kezéből kieső igazi sakkbábút (a Sakkirály ugyanis azt hitte, hogy Katica kiszedte a kezéből a bábúját, és az esik le). A sas odavitte Katicának a sakkbábút, majd Katica eltörte és megtisztította az akumát. Hirtelen egy csomó bogár jelent meg, és mindent megjavítottak.
- Szép volt!- Mondta Katica és Macska, és ököl pacsiztak.
- Hiúz te nem jössz?- Kérdezte Macska
- Majd máskor, mert most lemerül a talizmánom.- Mondtam, és eltűntem


                                                   *Otthon este*

- Ügyes voltál!- Mondta Snowy, miközben megette az utolsó sajtját. Kiderült, hogy imádja a trapista sajtot.

- Köszi! De most már ideje aludnom. Holnap lesz az első iskolai napom itt.- Mondtam

- Jóéjt!- 

- Jóéjt!- Mondtam, utána pedig mindketten elaludtunk.

Lenne még egy kérdésem. Szerintetek legyenek hosszabbak a részek, vagy jó lesz így?

1. Rész

Másnap bepakoltunk a kocsiba, és már indultunk is. Pár órás utazás után megérkeztünk Párizsba. Szerencsére már nagyjából tudtunk franciául. Út közben kiderült, hogy egy divattervező suliba fogok járni. Nagyon klassz. Kaptam egy szép, nagy szobát, és lett egy nagy teraszunk is. Kipakoltam, és egy kicsit kidekoráltam a szobámat. Amikor lementem a konyhába, anyuék még pakoltak.
- Leviszem Pamacsot sétálni.- Mondtam
- Oké, csak el ne tévedj.- Mondta anyu, és nevetett egyet. Amint kiléptem a házból, megláttam egy szobrot.

Odasétáltunk, és közelebbről is megszemléltük a szobrot. Ők biztos Katicabogár és Fekete Macska! Hallottam már róluk, de de még nem láttam őket. A parkkal szemben van egy cukrászda.

- Benézünk?- Kérdeztem Pamacstól, amire ő a farkát csóválva bólogatott.
- Jó napot!- Köszöntem, amikor beléptünk a cukrászdába.
- Szia. Még nem láttalak errefelé. Most költöztetek ide?- Kérdezte az árus
- Igen, ma érkeztünk a családommal. Megtudná mondani, hogy merre találom a divattervező iskolát?-
- Képzeld, a lányom is oda jár. Szerintem szívesen körbevezet.- Mondta, és lehívta a lányát.

- Szia! Marinette vagyok.- Mondta
- Szia! Engem Boginak hívnak. Ma érkeztünk Párizsba. Egy suliba fogunk járni.- Mondtam
- Akkor te vagy az, akiről az igazgató úr mesélt. Üdvözöllek Párizsban! Körbevezesselek?-
- Igen, az nagyon jó lenne.-
- Jaj de aranyos! A te kutyád?- Kérdezte, és felemelte a lábam mögött bujkáló kutyust.
- Igen, ő itt Pamacs.-
- Nagyon aranyos!-
Elindultunk, és Marinette körbevezetett a városban. Megmutatta az iskolát, a parkot és még pár helyet. Út közben találkoztunk Alyaval, Marinette legjobb barátnőjével.

Beszélgettünk egész délután. Sok mindent megtudtam a városról, az iskoláról, Marinettékről és Alya blogjáról is. Aztán beesteledett, és mindannyian hazamentünk.
Megvacsoráztam, és bezárkóztam a szobámba.
- Végre megnézhetem az ajándékot, amit a mamámtól kaptam!- Gondoltam magamban. Előkerestem a kis barna dobozt, és kinyitottam. Ekkor elkezdett fényleni, és egy kis állatka bújt ki a dobozból.

- Szia! Snowflake vagyok, de szólíts csak Snownak.- Mondta a kis állat
- Én Bogi vagyok. Te meg mi vagy?- Kérdeztem
- Egy kwami. A gyűrűtől, ami a dobozban van, varázserőd lesz. Ígérem, hogy mindent elmondok, de kaphatnék valamit enni? Éhen halok.-
- Persze. Tessék.- Mondtam, és odaadtam neki egy tábla csokit.
- Köszönöm.- Mondta, és pár perc alatt befalta a csokit. Miközben erőt gyűjtött, én felvettem a gyűrűmet.
- Akkor, ha jól értem ettől a gyűrűtől varázserőm lesz, mint Katicának?- Kérdeztem
- Pontosan.- Válaszolt Snowy
- Te egy hiúz vagy, ugye?-
- Igen.-
- Akkor nekem hiúz erőm lesz, igaz?-
- Eltaláltad. Ha azt mondod nekem, hogy Snowy, karmokat elő, akkor átváltozol.-
- Snowy, karmokat elő!- Mondtam, és hirtelen szikrák futottak keresztül a lábamon, a karomon, a fejemen, és utána belenéztem a tükörbe:

 

Sokkal erősebbnek éreztem magam. Gondoltam, hogy körbenézek. Már este volt, a Hold is ragyogott az égen. A gyűrűmön három kék színű mancs világított.
- Ez meg mire való?- Kérdeztem, amikor megfogtam a botomat. Körbenéztem, és Snowy nem volt sehol.
- Akkor nézzük meg, hogy milyen Párizs éjszaka!- Mondtam, és kiugrottam az ablakon. Házról házra ugrándoztam, és nézegettem a várost. Hirtelen egy hang szólal meg mögöttem.
- Te meg ki vagy?- Kérdezte
- Üdv, új vagyok errefelé.- Válaszoltam, és megfordultam. Fekete macska állt mögöttem.
- Áh... Bocsánat, azt hittem, hogy te egy legyőzendő gonosz vagy. Na mindegy. Én vagyok Fekete Macska. Téged hogy hívnak?- Kérdezte
- Engem Hiúznak hívnak. Mit csinálsz itt ilyen későn?-
- Csak megszemléltem a várost. Mikor érkeztél?-
- Ma délelőtt.-
- Ismered Katicát?-
- Még nem találkoztam vele, de hallottam róla.-
Macskával is megnéztük a várost, aztán mindketten hazamentünk. Otthon visszaváltoztam, és álmosan bedőltem az ágyamba.